Αthiná Papadáki: Tükröződés

Athiná Papadaki (poet) - Greece - Poetry International

Csillagról csillagra
ugrál a tó
vízén a béka
megszünteti a távolságot.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Kαθρέφτισμα

Ποιήματα


Μaría Lainá: Forduló csavar

Laina Maria - poets.gr

Hogyha ott vannak, ott várnak,
nem pusztul el soha semmi.
Ezért ne indulj,
ne nyisd ki újból a lezárt szobákat,
mert bár véget ért, vége,
ott lesznek majd, ott várakoznak,
elvegyülnek a kacagással a teáskannában,
vagy mozognak ütemesen a tekenőben.
Ó, igen
ilyen iszamós korban
a mindent elbíró képzelet befogad
hajfürtöt, előreszegezett ujjakat, fintort,
puha kacsót és illetlen szócskákat,
téged a borzalom színpadára taszítanak
és megaláznak a végső megaláztatással.
Ó igen, ó igen
rózsás pamlagokon
makulátlan függönyök mögül
alig romlott leheletben
mérhetetlen türelemmel várnak rád;
ezért bár véget ért, vége,
és te ott soha többé nem bukkantál föl már,
ne indulj, ne indulj
mert ami volt, megtörténik újból.

Pávai Patak Márta fordítása


Dímitra Hrisztodúlu: A másvilág igenje

ΣΤΕΨΗ (Dimitra Christodoulou)

Az eleven gesztenyefák. A ruhád.
A pénz, mely elgurult. És a fűben
Az isten barátja járt
Kis csónakon.

Pávai Patak Márta fordítása



Αlexandra Plasztira: Áldás

Plastira Alexandra - poets.gr

Α hullámban keskenyül a hajóorr
a hajótest habokkal emeli magasba a vitorlát
Hadd lássa a könnyárban úszó
a vad szirtet
és odaér
Egyszer odaér.

Pávai Patak Márta fordítása

In: Toposz ja na ziszisz (Hely, ahol élhetsz) Agra, Athén, 1999.


Olvido García Valdés

Un balance mal urdido. Diminutivo y plegaria en Olvido García Valdés •  Periódico de Poesía

Elkápráztatja az eget,
hogyha mereven
rátekint egy virág,
belefeketedik, mert elkápráztatja.
Nem beszél. Mert elválaszthatatlan
beszédtől a hallás
és a hallgatás. Néz: paradicsom,
levél, szár, föld. Az ég
kupola, készre zárt
kék világ a világ fölött,
piros a paradicsom.

Pávai Patak Márta fordítása


Katerína Anjeláki-Rooke: Janúsza számba veszi ingóságait

Nothing in the sky with little - Katerina Angelaki-Rook died ATHENS 9,84

Fényben vagy sötétben látszom jobban?

A természet beérik lassanként
az asszony pillantásában
ahogy mozdulatlanul ül a széken
mint a vízcsepp a levélen.
Janúsza már eljutott odáig
ahonnan semmi sem halad előre
és semmi sem zajlik hirtelen.
Mindenben benne van és kívül mindenünnen;
minden érleli, de ő már nem érik.
Ki ment el? Ki jön ezután? Csönd.
Hát számot vet. Van egy kertje.
Szemközt a fákkal a gimnázium
azon túl ott a tenger.
Kutyája is van. Rokona is.
Múlnak a napok. Pénzt nagyon keveset keres.
Iszik, iszik a föld ma. Aranyat ér ez az eső.
Összeáll majd a világ, gondolja, súlyosabbak lesznek az ágak
vagy hogy még hányszor láthatja mindezt,
negyvenkilenc évesen, már rég eszelősen.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Η Γιαννούσα μετράει τα υπάρχοντά της


Gertrud Kolmar: Elveszett ének

Szegény vagyok, nincsen semmim.
Semmim! De semmim!
Csak hosszú hajam —
Huszonkét évesen —
Vörös a hajam mint az arany,
Mondják a boltosok rám.

Szegény vagyok, nincsen semmim!
Semmim! De semmim!
Semmim, csak a festett pillám –
Mit a tisztes asszony átkozva utál! –
Koromfekete szempillám,
Mondják a skriblerek rám.

Szegény vagyok, nincsen semmim.
Semmim! De semmim!
Semmim, csak a pimasz nézésem –
Tudod, kinek küldöm? –
Akár az éles sörét a nézésem,
Mondják a vadászok rám.

Szegény vagyok, nincsen semmim.
Semmim! De semmim!
Semmim, csak az érett ajkam –
Erény hág át sziklaszirten –
Ajkam akár az édes cseresznye,
Mondják a kertészek rám.

Szegény vagyok, nincsen semmim.
Semmim! De semmim!
Semmim, csak a ruganyos talpam –
Hej, kurjongat rá a kocsma! –
Táncra termett az én talpam,
Mondják a zenészek rám.

Szegény vagyok, nincsen semmim.
Semmim! De semmim!
Semmim, csak a hófehér karom –
Fehér aranyat lazít a fűzőm –
Vágy lángjai hófehér tagjaim,
Mondod ma éjjel te is rám.

Szegény vagyok, nincsen semmim.
Semmim! De semmim!
Semmim, csak életem szégyenben,
Halálom utcasarkon –
Egy napon szakadt ruhában –
Elkaparnak majd a földbe,
Senki sem kérdi majd, hová.

Szegény vagyok, nincsen semmim.
Semmim! De semmim!
Semmim, csak a titkolt könnyem –
Hogy ennyire szegény ne volnék! –
Csak az utcalánybecsületem!
Lehull az ezredik bogyó a bokorról;
Elrohad, ki keresi majd?
Meghalok, ki sirat engem majd?

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Verlorenes Lied

https://www.literatisch.de/gertrud-kolmar-gedichte-1917.html#Gottes-Dienst


Gertrud Kolmar: Az asszony

Képtalálatok a következőre: gertrud kolmar

Hólepte mező. Amott tovasiklik egy szán.
És csengettyűszó, patadobogás, ostorpattogás.
A fenyő alig bírja el magán hófehér leplét, mely
nehéz, mint az édes, csöndes, tiszta szerelem.

Az után sóvárog, aki majd megérinti talán,
És akkor terhe is hullhat majd alább és alább,
Egészen halkan, puhán és alázattal,
Kövér pelyheknek ajándékmosolyával.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Die Frau

https://www.literatisch.de/gertrud-komar-gedichte-um-1920-frueher-zyklus-i.html#Die%20Frau


Susi

Ha örökről hordoztad a bajt, meg volt írva neked, hogy csak tíz évig élj. Nagytestű kutyának a könyvek sem adnak hosszabb életet. Ha én voltam okozója, bocsáss meg nekem. Kimerülésig futottál velem, amíg erőd teljében voltál. Évente kétszer. Májusban, szeptemberben.

Sose láttam szebb mozdulatot tőled, mint amikor megiramodtál egy-egy nyúl után. Mondhatom ezt annak biztos múltbéli tudatában, hogy bármilyen gyors vagy is, sosem érheted utol, végső soron, akárhogyan is, te csak egy vadászkutya vagy. Talán drótszőrű vizsla és Schnauzer keveréke. Susi. Zsuzsi, amit német gazdáid nem tudtak kimondani.

Hogy örült neked Benji, amikor megjelentél! Még az ételét is megosztotta veled. Néhány hónapos ha lehettél akkor? Peterék láttak az autóból, a fenyvesen túl járhattak, hazafelé tartottak, téged talán éppen akkor dobhattak ki abból a fehér autóból,  melynek látványát később  hozták összefüggésbe fölbukkanásoddal, mer nyilván utána a miatt nem bírtad elviselni a fehér dobozos furgonokat. Hangosan ugattad őket, így telt minden utazás. Árgus szemekkel vizslattad az utad, hol bukkan majd föl az a fehér furgon, amelyikből kidobott a gazdád. Örökre beléd ivódott annak az utolsó útnak az élménye, amelyen megszabadultak tőled, nem kívánt alom részeként. Vajon a testvéreid?

És elindultál, a szőlőhegy felé, az emberek felé. Talán Peterek autója után.

Néhány nappal utána bukkantál föl Benji tányérjánál. Vajon előtte ki adott enni neked?

És jött a tanakodás, mi legyen veled. Haza kell menni, lejár az idő. Günteréknek nem kellettél, másnak sem a környéken, valahol Zalában találtak neked gazdát Peterék. Nem zavartak el, miután megjelentél náluk, bizalmadba fogadtad őket, felelősséget éreztek a sorsodért.

Nem bírt veled új gazdasszonyod, megkötött. Mikor Peterék legközelebb jöttek, érdeklődtek utánad, megtudták, hogy kötve tartanak, elmentek érted, és attól fogva te az ő kutyájuk lettél. Német kiskönyvvel, német gazdával, magyar ember kidobott kutyája.

Emlékszem, mikor először megjelentél nálam. Már nagyobbacska voltál, hangos ugatással jelezted jöttödet. Felismerhető hangsúllyal, amelyből érteni lehet a közeledési szándékot is, meg a félelmet is egyszerre. És utána mindig megjelentél. Mindig. Amint kiengedtek, első utad hozzám vezetett. Elválaszthatatlanok lettünk arra az időre, amit együtt tölthettünk. Májusban, szeptemberben, októberben. Susi.

Tudod, egy kutyabarátom miatt kezdtem el futni. Budi is tizenegykét éves már. Ő is tudta, hogy velem futni fog. Meg Tigre is talán, akit most veled együtt gyászolok, mert egy-két hete ő is veletek nyargal már a kutyaparadicsomban. Tigrével is futottam. Igen, rajtad kívül is voltak kutyabarátaim, de olyan, mint te, olyan barátnőm egy sem.

Látom az okkervörösbe forduló cserszömörcést, ahol fordultunk vissza Fövenyes fölött. Ahol egy időre néha el-eltünedeztél mellőlem, nyilván mert nyomozhatnékod támadt. Jó órás út volt, nyolc-tíz kilométer. Megindultunk a mezőn, át az úton, és irány Fövenyes. A Horog-völgy felé sose vittelek, egyetlen egyszer csupán, akkor is pórázon. Az erdő ott. A fövenyesi részen szőlők vannak, mint a Fenyén, ott az őzek is vendégek. Ott mehettél szabadon. Dörgicse felé csak pórázon, mert az már a vadaké. Egyébként mindig jelezted, ha vadat észlelsz, akkor nem volt mese. Utánaeredtél.

Sok volt talán? Hogy az év többi részében kíméletesebb sétáid voltak, mint velem. Nem tudom. Látod, Boginál is ezt éreztem, hogy nem miattam betegedett-e meg a szíve, mert én még tizenöt és fél évesen is fölvittem télen a Vörös-kőre. Bírnod kell, mondtam neki, és ő jött velem. Te is futottál, bár az utolsó években jelezted, hogy inkább maradnál. Pedig már nem is futottunk Fövenyesig, csak lenn a mezőn, rövidebb köröket. A csertölgyesben, a fenyvesben.

Tavaly januárban láttalak utoljára, műtött szemeddel. Hoztad boldogan a papucsot, mint régen, mindegy, mit, bármit. Ahogy tőlem is vittél volna mindent, amit értél. Örömödben. Hogy élsz, hogy befogadtak, hogy szeretnek. Susi. A macskák réme.

Miután emberi segítséggel Benji, drága kis Benji, a kis tibeti terrier jobb létre szenderült, egyedül maradtál. Autó nem indulhatott nélküled, se Kranzbergből, se a Fenyéről. Még a boltba se, mert neked menni kellett, nehogy még egyszer otthagyjanak valahol.

Susi. Úgy látták jónak, ha kíméletesen megszabadítanak a fájdalmaidtól. Gazdáid karjában szelíden örökre elaludtál az injekciótól. Susi, Isten veled! Amikor Tücsök kutyámat sirattam, Indu azt mondta Füreden, minden léleknek el kell menni az Istenhez. Te már ott vagy, az Istennél.


Miguel d’Ors: Változatok egy Stevens-témára

Nem a rigó éneke: a csönd az, ami
itt hagy bennünket, az a csönd
amely más, mint a csönd
mert hallatszik még benne a rigó énekének
emléke. Sem csönd
sem ének: mint amikor az ének
már véget ért, de még nem kezdődött el a csönd.
Nevezheted léleknek.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Variaciones sobre un tema de Stevens

http://amediavoz.com/dors.htm#VARIACIONES%20SOBRE%20UN%20TEMA%20DE%20STEVENS