Banga

Ebben a kategóriában – Somogyi ízek

– felidézem gyerekkori szóemlékeimet. Igyekszem valamilyen környezetet teremteni nekik, hogy a somogyiul nem értő, valamely szerencsés véletlen folytán esetleg idetévedő olvasó is értse őket. Mert magyarul van itt minden. Csak somogyiassan.

A bangaforma emberről messziről lerí, hogy nem túl sok finomság szorult belé, keresztül is eshet a másikon, akkor se köszönne neki, és talán csak ha tényleg fölbukik benne, akkor veszi észre, akkor vet oda neki egy-két szót. A bangaforma ember kifejezéstelen tekintete is arról árulkodik, hogy gazdáját nemigen bántja az értelem. Csak ül naphosszat, bámul maga elé, és nem zavarja, hogy ember. Ártani talán nem árt készakarva, de már azzal is elég nagy istencsapása, hogy egyszerűen olyan banga.

Reklámok

Bákász

Ebben a kategóriában – Somogyi ízek

– felidézem gyerekkori szóemlékeimet. Igyekszem valamilyen környezetet teremteni nekik, hogy a somogyiul nem értő, valamely szerencsés véletlen folytán esetleg idetévedő olvasó is értse őket. Mert magyarul van itt minden. Csak somogyiassan.

Bákász lehet a kutya is, a gazdája is. Ha valaki bákászforma egy ember, akkor arról messziről lerí, hogy legszívesebben fülét-farkát behúzva, osonva-oldalazva jár az emberek között. A kutya ugyanígy: lesunyja fülét, hátsó lába közé kapja a farkát, ha csak ránéz valaki. A bákász ember legszívesebben meg se szólal, még arra sincs benne erő, hogy elmondja, mitől lett ennyire gyáva, visszahúzódó és mulya.

Nem tudom, de én már az óvodában találkoztam ilyen bákászokkal. Csak abban nem vagyok biztos, egyáltalán nem, hogy azok a gyermekkori bákászok felnőttként is azok maradtak-e. Nem hiszem. Könnyen lehet, hogy a bákászból nagy gazember lesz, mert így kompenzálja gyávaságát.

Muszmókás

Ebben a kategóriában – Somogyi ízek

– felidézem gyerekkori szóemlékeimet. Igyekszem valamilyen környezetet teremteni nekik, hogy a somogyiul nem értő, valamely szerencsés véletlen folytán esetleg idetévedő olvasó is értse őket. Mert magyarul van itt minden. Csak somogyiassan.

Ha

valamire azt mondjuk, hogy olyan muszmókás, akkor az étel, és roppant bizalmatlanok vagyunk vele szemben. Folyósnak nem folyós, legalábbis nem úgy folyós, mint mondjuk a leves, inkább talán úgy, mint a méz, mert az ember miközben maga elé képzeli, azt is érzi, hogy ez bizony ragacsos is. Muszmókás lehet egy főzelék, ha nem megfelelő állagú, de akkor főzeléknek híg, levesnek meg sűrű és ragacsos. Lehet egy pohár rosszul megaludt tej is, bár régebben ez a kép teljesen ismeretlen volt, mert a muszmókás idejében azért kannás tejet ittunk, az pedig garantáltan négy közeli zsírszázalékkal rendelkezett.

Tutyi

Ebben a kategóriában – Somogyi ízek

– felidézem gyerekkori szóemlékeimet. Igyekszem valamilyen környezetet teremteni nekik, hogy a somogyiul nem értő, valamely szerencsés véletlen folytán esetleg idetévedő olvasó is értse őket. Mert magyarul van itt minden. Csak somogyiassan.

 

Lustakötéssel készült életem első munkadarabja, az a sötétzöld tutyi. Tutyit legtöbbször öregeken és gyerekeken láttam, és talán az volt a különbség

az öregé meg a gyereké között, hogy az öregek tutyija sosem ért bokáig, inkább úgy nézett ki, mint egy balettcipő, a gyerekeké meg magasszárú volt. A tutyi hangulatához szorosan hozzátartozik a kérdés: „Mit kötsz?” „Tutyit.” Ebben a kérdésben és a válaszban egy világ van elrejtve. Csupa íz, csupa hang és szag világ, ezerkilencszázhetvenháromból. A tutyiban pedig ennél is több. Sváb öregasszonyok és öregemberek, amint fekete nyári tutyijukban mennek hazafelé a mezőről vagy a temetőből, a felvidéki Gábor bácsi, az öreg pipás felesége, egy egész falu, és az a rengeteg sors, az a rengeteg élet.

Pétörös

 Ebben a kategóriában – Somogyi ízek – felidézem gyerekkori szóemlékeimet. Igyekszem valamilyen környezetet teremteni nekik, hogy a somogyiul nem értő, valamely szerencsés véletlen folytán esetleg idetévedő olvasó is értse őket. Mert magyarul van itt minden. Csak somogyiassan.

 

Pétörös

a fenyőfa deszkája lehet. Az ágak helyét számtalan csomó jelzi, ahogy végighaladnak a fa testén. Pétörszög a neve. Gyerekkoromban mindig fenyőfából képzeltem el a keresztet, amit Jézusnak kellett vinnie, és abban is láttam a pétörszöget. És különös módon egybemosódott a fejemben Péterrel a dédmamám Pétör nevezetű halott öccse, akiről rendszerint azt mesélte, hogy megint

megjelent álmában

. Pétör így lett nekem azonos azzal a kürénei Simonnal, aki tartotta Jézus keresztjét. Mindig így láttam magam előtt. Pétört, Krisztus urunk pétörös körösztyive’.

Rosseb

Ebben a kategóriában – Somogyi ízek – felidézem gyerekkori szóemlékeimet. Igyekszem valamilyen környezetet teremteni nekik, hogy a somogyiul nem értő, valamely szerencsés véletlen folytán esetleg idetévedő olvasó is értse őket. Mert magyarul van itt minden. Csak somogyiassan.

És akkor jön egy gyöngyszem.

Legtöbbször fekete vagy büdös. Ha fekete, akkor általában mögöszi, ha meg büdös, akkor minek. Különben többnyire mindig meg is eszi. Vagy csak ott eszi. Ha ugyan le nem szarja.

A fekete rosseb ögye mög, mi a büdös rossebnek köllött idehozni ezt a maszatot, mast öszi a rosseb érte – leginkább így hallható. Ha valami rossebös, az nem túl hízelgő: rossebös egy természete van. Vidd má’ el innejd azt a rossebös csizmát – akkor minőségjelzői mivoltában pusztán nyomatékul szolgál arra, hogy azt a csizmát bizony látni se szeretnénk a továbbiakban.

Ha azt mondjuk, hogy mögötte a rosseb, akkor kesergünk, ha meg azt, hogy a rosseb nem öszi mög, akkor kicsit még bízunk a dolog kimenetelében, de ott van rögtön utána a ha, és ha meg azt, hogy a rosseb ott ögye, akkor végleg lemondtunk róla. A rossebottögye szinte kötőszó, a rosseböket indulatszó, a rossebös melléknév. A rosseb fáját, rosseb lábaszárát városi, életidegen, keresett, új alakulat. A rossférög csak női szájba illő, szépen hangzó változat, többnyire helyettesítheti a rossebet, ha valamit el kell vinni, meg kell enni, vagy le kell szarni. Ha nagy az indulat, akkor a rosseb is bassza mög. Ha nagy az elkeseredettség, akkor hát, azt is ott baszta.

Hun a rossebbe’ van, most mög há’ a radai vagy rehenai rossebbe mögy, mi a büdös rossebnek köll, ki a rosseb gondúta, hogy csak az a rossebös vére hajtja, hogy az a fekete rossebb ötte vóna mög ott, ahun vót.