Selma Merbaum

Élni szeretnék.
Nézd, milyen színes az élet.
Mennyi szép táncmulatság.
És sok ajak vár, nevetve, égve,
adja hírül örömét.
Nézd csak az utcát, ahogy kúszik fölfelé:
olyan széles, olyan világos, mintha rám várna.
És valahol, messze, zokogva hegedül
a vágy, ami rajtad és rajtam átsuhan.
Szél süvít át hívogatón az erdőn,
azt mondja nekem, dalol az élet.
A levegő csöndes, enyhe és hűvös,
a távoli nyárfa egyre hívogat.
Élni szeretnék.
Nevetni szeretnék és terheket cipelni,
és szeretnék küzdeni és szeretni és gyűlölni
és szabad lenni és levegőt venni és kiáltozni.
Nem karok meghalni. Nem:
Nem.
Az élet vörös,
az élet az enyém.
Az enyém és a tiéd.
Enyém.

Pávai Patak Márta fordítása

Cím nélkül (Ich möchte leben)

Selma Merbaum (1924-1942)

Tragikum            

Ez a legnehezebb: magad ajándékba adni
és tudni, hogy fölösleges vagy,
egészen odaadni magad, és belegondolni,
hogy mint a füst, semmivé leszel.

1941. XII. 23.

Selma Merbaum-Eisinger a bukovinai Csernyivciben született. Celan másod-unokatestvére. Munkatáborban halt meg, a flekktífusz vitte el. Ötvenhét fennmaradt verse közül ez az utolsó. Alatta piros ceruzával ez áll: Nem volt időm végig megírni...

Eredetije:

Tragik

Das ist das Schwerste: sich verschenken
und wißen, daß man überflüßig ist,
sich ganz zu geben und zu denken
daß man wie Rauch im Nichts verfließt.

23. XII. 1941.