Virágos kőris és őzlábgomba

Tegnap komoly morális dilemmába estem. Szokásos délelőtti erdei sétámra tartottam, pórázon Bogi kutya mellettem, és egyszer csak a sarkon arra lettem figyelmes, hogy a vastag sárga csövek mellett egy brutális módon kivégzett virágos kőris fekszik. A vastag sárga csövek jelenléte indokolt, ugyanis hónapok óta tart a csatornázás az utcánkban, mély árkok, kráterek az út közepén, földhányások faltól falig, hatalmas aknák és egyéb szennyvízelvezetési kellékek, munkagépek, ásóval, flex-szel és minden más egyébbel munkálkodó emberek.
Nem is szeretek mélyebben belegondolni, hogy vajon milyen településrendezési koncepció alapján fordulhatott elő, hogy a közvetlenül mellettünk jobbra kanyarodó mellékutcát már legalább tizenöt évvel ezelőtt csatornázták, pedig jóval kevesebb ház volt akkor még a faluban arrafelé, mint a mi felfelé futó utcánkban, meg főleg fönn, egész magasan. De így történt, nem volt csatornázás, már vagy három-négy éve kellett volna, akkor írtuk tán alá, most meg elkezdték, és ahhoz képest, hogy februárban próbaüzemet kellett volna tartani, jó, ha karácsonyra végeznek.
Tudom, hogy minden építkezés rombolással jár, tisztában vagyok vele, láttam már eleget. De talán vannak fokozatok. Nem hiszem, hogy a földmunkagépnek útjában álló kőrisfát szabályosan ki kellene tépni a helyéből. Lehet méltósággal is végezni vele. Persze, az munka, Stihl fűrész kell hozzá, aztán a gyökereket kiásni, egyszerűbb volt nekiesni, derékon kapni, és szilánkosra törni, aztán a maradék törzsénél fogva tövestül kirántani.
Ha csupán minimális növényneurológiai ismerettel is rendelkeznék, pontról pontra leírnám, hogy mindeközben mit érzett az a virágos kőris, de így tehetetlenségemben csak sírni tudtam az erdőbe menet, és átkoztam a sorsot, hogy ennyi brutalitás hogy fér meg egy emberben. Érző szívű barátnőmet is felhívtam, elpanaszoltam neki, mi történt, és közben tartottam az erdőben a forrás felé, egyszer csak megláttam egy őzláb gombát, le is szedtem, és itt kezdődik igazából ez a történet.
Ahogy mentem fölfelé, tenyeremben feküdt az őzláb kalapja, mellette rajta a szára, amit kés híján letörtem, a földből kifordult tönkjét visszahelyeztem, mintha bármit is számítana, és akkor belém villant a virágos kőris képe. Pont így feküdt ott, ahogy tenyeremen most ez a gomba. Kés híján, mondom, csak letörtem, de a mozdulattal kijött a tönkje is, és ahogy ott néztem menet közben, azt gondoltam magamban, semmivel nem vagyok különb, mit az az ember, aki azt a virágos kőrist ilyen csúnyán elintézte. Pontosan ugyanazt tettem, csak étkezési célból, egy rendszertanilag alsóbb rendbe besorolt élőlénnyel. Akkor hát, miről is beszélek? Vajon az Univerzum szempontjából az egyes fajok egyes egyedeire nézve van egyáltalán különbség? Nem mindegy, hogy az az élő szervezet virágos kőris, őzlábgomba, vagy urambocsá’ egy ember?

Reklámok