Elsa Bornemann: Felhívás a tenger megismerésére

Senki nem lehet ugyanaz az ember,
ha nem jut el hozzá, hogy megismerje…

A világon kevés az olyan szép,
mint amilyen a szép tengertestvér:

a hold, a nap, a csillagok…
és tovább nem is sorolom.

Aki a tengert nem látta,
az a kis hableányt sem látja…

Sem a zöld ábrándozást,
mely vár a bűvös hangban,
mikor hullámzó tengeri dalban
hullámzik a lélek.

A tengerparton talán szerelmet
is talál, aki egyszer odamegy.

Szép kis parti szerelmet
– tengernásznaggyal –
és ha még az első is,
az már a sors ajándéka!

Senki sem lesz ugyanaz már
egy tengerparti randi után.

Pávai Patak Márta fordítása

Elsa Bornemann: Dolgozatunk témája a vasárnap

Vasárnapi nap lesz,
éppen esteledik majd,
amikor elmegyek.
Kék feledésből,
cseppnyi távolléttel,
ünneplőbe öltözöm.
Kereshetsz majd engem,
magányodat
találod.

Bolond ajkadról
a nevem szól:
nem fogom érteni.
Annyira szerettelek
hogy elvetted tőlem:
itt is hagyom neked.
Egy másik fiú mellett,
egy másik szerelemben,
már úgyis más leszek.

Minden vasárnap
– mikor estelik –
kicsit újra elmegyek.
Te furcsa fiú,
a nagy szabadságban
nem nyugodhat a szívem.
De azt tudom, igen:
téged búcsú nélkül
hagy el.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: El tema es el domingo

Elsa Bornemann: Ma

Az élet rövid.
Kósza villanás
röpke pislogás.

Az élet? Vakufény.
Beszippantja az időt
és igen falánk.

Futólépés indul:
napi választéka,
utasai mi vagyunk.

Ej! Azt ajánlom,
te meg én akkor
zsémbelés nélkül még

MA szeressük egymást
— a semmi örökösei —
amíg vagyunk.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Hoy

Kikí Dimulá: Erebosz

Lelkem sötét fátylai
fölé hajolva
gyönge sorokkal rukkolok elő.
Κívül rekedtek a hirtelen jött rossz időn,
amely halálra sebezte
félszeg hajnalfényemet.

Sokat mondóak lesznek ezek a sorok,
majd láthatjátok, majd olvashatjátok.
Csak az utolsó sor
nem szól majd semmiről.
Bánatosan nézi majd az előtte állókat
és sírni fog.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: EΡΕΒΟΣ

http://users.uoa.gr/~nektar/arts/tributes/kikh_dhmoyla/various.htm#%CE%94%CE%99%CE%91%CE%9B%CE%9F%CE%93%CE%9F%CE%A3

Selma Merbaum: Én vagyok az éj

Én vagyok az éj. Fátylaim
könnyebbek, mint a fehér halál.
Magával visz minden forró jajt
hűvös, fekete csónakom.

Szerelmem a hosszú út,
örök jegyességben vagyunk.
Szeretem őt, ahogy ráborul
selymesen lágy, fekete hajam.

Csókom édes, mint az orgonaillat –
a vándor tudja ezt pontosan…
Mikor a karomba omlik,
minden forró asszonyt elfelejt.

Kezem olyan vékony és fehér,
hogy minden lázat csillapít,
és akinek csak homlokához ér,
az önkéntelenül fölkacag.

Én vagyok az éjjel. Fátylaim
könnyebbek, mint a fehér halál.
Magával visz minden forró jajt
hűvös, fekete csónakom.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Ich bin die Nacht

Antonia Pozzi: Varázslatok

Magas, fagyott szélek
olvadtak a világra.

Aranytavakon
siklott a csónak lassan és
könnyedén,
ahogy ölelkezve mentünk
a napsütésben.

Törékeny szőke rácsok
zárták börtönbe az órát.

És borzongások keltek életre;
szomorú
hangok sarjadtak;
a parton
hasadozó nádszálak fütyülése.

Halvány vadak
nézték hosszan
a sűrűből
a vízen az alkonyt,
így mentem az árnyék felé
szabadon
és egyedül örökre.

1935. december 22.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Incantesimi

http://www.antoniapozzi.it/?poetry=incantesimi

Elsa Bornemann: Ének „befelé”… és neki…

Neki és az ő varázsának
énekelek most „befelé”
így járok az emberek között
átlátszó énekemmel.

Időnként magamban nevetek
és – máskor – révedezve járok
mert a szívem csak örvendezik
a belül őrzött melódián.

Néha-néha bolondnak néznek,
máskor meg kicsit elvarázsoltnak,
mert hát olyan kevéssel beérem…
egy kicsivel… szinte semmivel…

Ki ez az „ő”? Hát a barátom…
és a szeleburdija – ő sem –
ismeri ezt a szerelméből
született szép éneket.

(Egyszer talán majd elmondom
és – társas titokban –
kedvesen, szép halkan,
a fülébe suttogom…)

Pávai Patak Márta fordítása