Jánisz Varvérisz: Halak a vízben a szavak

Halak a vízben a szavak.

Ezrével úszkálnak együtt

De egyesével is

Bonyolult mutatványokkal

Vagy nyílegyenes tartanak a cél felé.

És valamit keresnek, az biztos.

Ha bírják odáig –

Mert szigorú törvényeket ír

A víz

A legkisebb hal mindig veszélyben van.

Pávai Patak Márta fordítása

Oliverio Girondo: Vértelen hasadás

Az én kezem mindig
később ér oda a másiknál, mellyel keveredik,
egy kezet alkot vele.

Mikor leülnék,
észreveszem, hogy testem
már egy másik testben ül, mely épp az imént ült le,
ahová én most leülök.

És abban a szent pillanatban,
amint egy házba belépek,
rájövök, hogy már ott voltam,
mielőtt még megérkeztem volna.

Ezért igen valószínű, hogy a temetésemen nem leszek ott,
és miközben ontják rám az elcsépelt frázisokat,
én már a sírban leszek
és csontváznak öltözve
ásítozom a közhelyeken meg a színlelt könnyeken.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Dicotomía incruenta

Ana Rossetti

Vannak álmok, melyek nem halnak meg. Mert
álmok akarnak maradni.
Idegen tőluk a gömb ívelése
és a csillagok ténykedése
állandó saját pályát írnak le
és bábjukba páncélozódva védekeznek
az időrend ellen.
Ezért élnek tovább:
mert a nemlétet választják.
Önmaguk tagadásával igazolják magukat,
elutasításuk által maradnak fenn, mint a sivatagi rózsa,
kiirthatatlanok, tiszták, nem hagyják kitépni magukat
alvó szigetükből.
Érintetlenek az időben,
védettek a pusztulással szemben,
ami minden fordulatban ott leselkedik – embertelen –
a szenvedélyre, mely követel, mely fölemészt,
az engedetlenségre és a tévelygésre,
mely ott pislákol a kódorgásban.
A pénz, amit a fösvény titkon újraszámol,
sohasem kerül elő a zseb mélyéről.
Nem iparkodnak. Nem kockáztatnak. Nem hódítanak.
Nem fognak nagy árat fizetni a kudarcért,
a tapasztalatért, az elszántságért,
a mámorért vagy a gyönyörért.
Kifogástalan ürügynek jók csupán.

Pávai Patak Márta fordítása

In: Punto umbrío (‘Árnyékos pont’), Madrid, Hiperion, 1995

Miguel d’Ors: Kis testamentum

Rátok hagyom a bozótban rigókkal alvó Almofrey folyót,

Zuriza bükköseit, az orchideák guaraní kékjét,

az orrszarvúkat, melyek úgy mozognak, mint a tankok,

a flamingókat, melyek akár a tengerár fényszegecsei,

a darazsakat, e kicsinyített tigriseket,

a kóbor szamócákat, Maine sziklaszirtjeit, az Annapurnát,

a platinaszőkén pózoló Niagara-vízesést,

az Ordesa nemzeti park tiltott havasi gyopárjait, a szorgos hangyákat,

a Tejutat és az arabusaink fülemüléit.

Rátok hagyom az autópályákat,

melyek a nyár leheletét ontják a szieszta néptelen óráin,

A lélek énekét, Pelé góljait,

a chartres-i székesegyházat, a csúcsos kalászokat,

az Uffizi arany allelujáit,

a medence vízén remegő Tadzsmahalt,

a Saõ Paolóban és Mombasában kacsázó buszokat

a fürtökben rajtuk csüggő négerekkel és boldog állatokkal.

Mindent rátok hagyok, gyermekeim.

Szerencse, hogy ilyen gazdag apátok volt.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Pequeño testamento

http://amediavoz.com/dors.htm#PEQUE%C3%91O%20TESTAMENTO