Két vers

Nicanor Parra

Segítség!

Nem tudom, hogy kerültem ide.

Önfeledten és boldogan szaladtam
Kalapom a bal kezemben fogva

A foszforeszkáló pillangó után

Mely őrült boldogsággal töltött el

Mikor paff, hirtelen megbotlottam,
És nem tudom, mi lett a kerttel,
De hirtelen megváltozott benne minden:

Orromon, számon ömlik a vér.

Tényleg nem tudom, mi történt,

Mentsetek már meg végre,

Vagy röpítsetek golyót a tarkómba.


Függetlenségi okirat

Függetlenül
A katolikus egyház szándékaitól

Független országnak nyilvánítom magam.

Negyvenkilencedik életévében

Egy állampolgárnak jogában áll
Fellázadni a katolikus egyház ellen.
Süllyedjek el, ha nincs igazam.

Az a helyzet, boldognak érzem magam

Itt az illatos akácok árnyékában,

Melyek éppen testre szabottak nekem.

Rendkívül boldognak

E foszforeszkáló pillangók fényében:
Mintha ollóval vágták volna ki,

Éppen lelkemre szabták őket.

Bocsásson meg nekem a Központi Bizottság.

Kelt Santiago de Chilében
Ezerkilencszázhatvanhárom
November huszonkilencedik napján:

Cselekvőképességem teljes tudatában.

Pávai Patak Márta fordítása

Huszonnégy görög költő versét közölte az europoeticanet.eu című internetes lap. A verset – kiáltvány és mindent elfedő hallgatás helyett – közvetlen reakciónak szánták a költők a mostani görögországi eseményekre. Íme az egyik:

Mihail Mitrász
Ellentétes vonzás

Közöny

Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny

Érdektelenség
Közöny

Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség

Közöny
Érdektelenség

Közöny
Érdektelenség

Pávai Patak Márta fordítása

SZAKEMBERT – BAGÓÉRT

A brüsszeli székhelyű, mintegy harminc európai ország műfordító-szervezeteit egyesítő CEATL (Conseil Européen des Association des Traducteurs Littéraires – European Council of Literary Translators’ Associations) 2008 december 12-én az alábbi nyilatkozatot tette közzé az európai műfordítók idestova tarthatatlanná vált helyzetéről.

A CEATL nemrégiben tette közzé honlapján 2007-2008 folyamán végzett első összehasonlító felmérésének eredményét a műfordítók pénzügyi és társadalmi helyzetéről Európában. Az adatokból félreérthetetlenül kiderül: a műfordítók sehol Európában nem képesek a „piac” diktálta viszonyok közt önállóan megélni. A helyzet számos országban (nem egyszer éppen a leggazdagabbak esetében) egyszerűen katasztrofális. A jelenlegi állapotok nemcsak összeegyeztethetetlenek egy fejlett, kulturális és nyelvi sokszínűségre törekvő kontinens gyakran megfogalmazott vágyképével, hanem ráadásul és mindenek előtt súlyos művészi-kulturális problémát jelentenek. Mert hiszen miképpen áramolhatnának az irodalmi értékek szabadon, határok nélkül, ha egyszer a műfordítók kenyérgondjaik szorításában kénytelenek lóhalálában végezni munkájukat?

A kutatás eredményei franciául a http://www.ceatl.eu/docs/surveyfr.pdf ,angolul a http://www.ceatl.eu/docs/surveyuk.pdf webhelyekről tölthetők le. Az adatokat elemzések magyarázzák, mindez együtt megtalálható a http://www.ceatl.eu honlapon. Bővebb felvilágosításért kérjük, írjanak az info@ceatl.eu e-mail-címre.

A CEATL vezetősége

A nagy szőttes

“Az irodalmat, az egyetemes nagy irodalmat nem szabad összetéveszteni ezzel a mostani, tömegfogyasztásra szánt irodalommal, s bár a fogyasztható irodalmi mű lehet nagy irodalom, azért igen határozott vezérfonallal kell rendelkeznie. Én azt hiszem, mikor az ember megpróbál irodalmat írni, akkor igyekszik valami olyasmit művelni, aminek van néhány találkozási pontja az egyetemes nagy irodalom folyóival, amely egyébiránt önmagát írja, és ahogy múlik az idő, magától kiveti magából a salakot. Ez az irodalom, az évszázadokon keresztül szövögetett szőttes, amely számunkra Homérosszal kezdődik. Az író leginkább arra vágyhat, hogy legalább egy kicsike szálat ő is belefűzhessen a nagy szőttesbe.”

Ana María Moix

Vatorászik

Aki vatorászik, az nem túl szép dolgot művel, ha éppen az orrában jár, De táskában is

lehet

vatorászni, ha a legmélyére került, amit keresünk. Jól fel kell túrni, hogy előkerüljön a kulcscsomó, a rúzs, a szemöldökcsipesz, vagy éppen a pénztárca. Egy szó, mint száz, az ember többnyire

ott vatorászik, ahol találni remél valamit.