Gyászban gyász

In memoriam Dr. Ulrich Károly

 

Tizedike és kedd, napra pontosan három hónap múltán apukám után. Karcsi bácsi. Szrrvusz Mártikám! Ez a hang, ez az emlék, a hamiskás, kacsintós mosolyod, amilyent férfitársaságban komoly férfivá avatott fiúknak szoktak küldeni, akik befogadták maguk közé a tejfölösszájút. Lánynak csak kivételesen. Egyszer német vendégeitek voltak, nem tudom, hogyan csöppentünk közétek Ágival, ment a borozgatás, a nóta. Ehhez az alkalomhoz kötöm én azt a cinkos befogadást. A nóta meg a borozás összetartozást teremt, csak az értheti meg, aki egyszer benne volt ilyenben. A nóta meg a borozás lélekmélyi kötés. Később is mindig ennek a borozásnak az emléke köszönt vissza, valahányszor találkoztunk, gondolni se kellett rá, ez lett a kapocs közöttünk.

És most te is elmentél, Karcsi bácsi, viszed magaddal fiatalságunk egy darabjának emlékét.

Pedig a végsőkig tartottad magad, nem álltál meg, akármilyen nehezen is, de mentél, bottal, kerettel, akárhogyan is, mentél zokszó nélkül.

Látod, sose tegeztük egymást, hiszen a lányod barátnője vagyok, és most mégsem tudok magázva búcsúzni tőled, igaz, még így is csak dadogva, meg sem kísérelvén fölfogni a fölfoghatatlant, hisz látni nem láttam, de tudom, Ági mesélte, hogyan búcsúztál te magad is az élettől, hogy kimentél nagy nehezen, megetted a vacsorádat, töltöttetek egy pohárka bort az asztalnál, koccintottatok, aztán a vacsora végén bementél, ültél az ágy szélén egy darabig, mielőtt lefeküdtél. Akárha erőt gyűjtenél a búcsúzáshoz. És éjjel egy órakor már nem éltél.

Üres lesz a ház, a pince, a kert, magányos a szőlő, a szilvafák, gazdátlan az udvar, a garázs, a kapu is bezárul talán örökre, mert nélküled már elviselhetetlenül értelmetlen lesz ott minden, semmi sem marad ugyanolyan, mint veled, hiányzik a házból a hangod, amint föl-fölcsattan az emberi ostobaság, kapzsiság vagy hatalommámor megnyilvánulásának láttán-hallatán.

Új fejezet kezdődik most a tieid életében, te már csak igen messziről kísérheted őket. Feleséged, lányod, unokáid. Lélekben velük együtt én is búcsúzom tőled, Isten veled, Karcsi bácsi, nyugodj hát te is békében.