Pedro Salinas

Estére kelve lassan

kigyúlnak a kérdések.

Akad távoli, mozdulatlan,

végtelen, akár a csillagok;

onnan kérdik

mindig

ugyanazt: milyen vagy.

Mások,

a tünékenyek és parányiak,

tudni akarnak rólad

apró, megfogható dolgokat:

a cipőd

méretét, a világ

szegletének nevét

ahol várni fogsz.

Te nem láthatod,

de álmodat

szinte

körbekerítem a

kérdéseimmel.

És egyszer talán,

álmodban, te is felelsz majd

igennel vagy nemmel,

csodába illően, csak úgy,

találomra, a számodra ismeretlen,

láthatatlan, sejthetetlen kérdésekre.

Mert nem sejtesz semmit;

és mire felébredsz,

el is bújnak, kialusznak,

láthatatlanná válnak.

És te élsz vígan

tovább, nem is sejted,

hogy körbevesz mindig

a szorongás, a  sóvárgás és a vágy,

szakadatlan olyasmit kérdez tőled,

amit nem is látsz,

amire válaszolni se tudnál.

Pávai Patak Márta fordítása

Reklámok

Isla Correyero

Egy ápolónő naplója

(Diario de una enfermera)

1993. december 17.

Mikor végigmegyek a nőgyógyászat tiszta folyosóján,
a meztelen, mell nélküli nőket látom
a fehér ágyakon.

Még élnek mind a rák komisz ártatlanságában
sütemény, virág körülöttük, egybemosódnak az este fényeivel

miközben  a betegség körülírhatatlan tömege nőttön-nő

akár ezernyi tudattalan, hidegre érzéketlen élőlény.

A fáradt ápolónő komor szívével csukom be sorban a kórtermek ajtaját.

A halál is ott jön mögöttem.

Egy kéz utánam nyúl:

Nővérke!

Pávai Patak Márta fordítása

Pedro Salinas

Pedro Salinas

Nem kérdezlek, és megmenekülök.

Ha egyszer kérdeznélek,

mielőtt te bármit is mondanál,

milyen világos lenne minden,

minden milyen tökéletes!

Öleléseidet, hogy kinek szólhatnak

bizonytalan hajnalaid,

s a kétségeket, melyek közt élsz,

melyek közt élek, akár egy hatalmas

sötét világban, hűvös és egyértelmű fillérre

váltanánk: hogy ez az igazság.

És te elmennél akkor.

Ahol most csupa remegés

tested habozik,

hogy csókoljon-e vagy sem, oda

a bizonyosság kerülne: ajkad nélkül

a hiányod. S ahol most

szorongás, kínlódás, oda

sötét, csillagos égboltja

lehetségesnek, talánnak,

nem lenne más ott, csak ő egyedül.

Örökre egyetlen szerelmem immár,

én pedig melletted, nélküled.

Én egyedül, az igazsággal.

Pávai Patak Márta fordítása