Kerhóra fog

— Na, te lány, kerhóra foglak, úgy látom, igön e’kanászodtá’! — így is kezdhette volna dörgedelmeit a dédnagyanyám. Én csak pislogtam, nagyon szerettem volna kibújni a kerhóra fogás alól, igaz, csak sejtettem, hogy ez most minden lehet, csak jó biztos nem. Tudtam, hogy számot kell adnom valamiről, hogy rossz fát tettem a tűzre, erről lehet szó. A kerhótól még most is borsózik a hátam, pedig nem vagyok benne biztos, hogy az elmúlt harminc-harmicöt évben hallottam-e egyáltalán valakitől.

Aki hallotta, ossza meg velem, milyen volt, mikor kerhóra fogták.

Reklámok

Nyílt levél a köztársasági elnöknek

A Költészet Napja, 2010. április 11.

Elnök Úr!

Költészetnapi versplakátjaimat szerkesztem, és valahányszor beillesztem a bal felső sarokba az élőfejet, melyben csak az évszám változik, minden más állandó, hetedik éve immár — A Költészet Napja, 2

010. április 11.

–, folyton az jár a fejemben, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy vajon mennyivel szívesebben készülődnék az idei versnapra, ha azt hallottam volna a hírekben, hogy a köztársasági elnök a Költészet Napjára való tekintettel egy héttel későbbre tűzte ki a választások első fordulóját. Hogy bár tanácsadói osztottak, szoroztak, és mindenképpen a 11-ét javasolták neki, ő azonban egy héttel későbbi időpontot jelölt ki, mondván hogy ez a nap, József Attila születésnapja, hagyományosan a vers ünnepe Magyarországon. Azon kevés napok egyike, melyet ugyan még a múlt rendszer nyilvánított ünnepé, mégsincs politikai felhangja, egyszerűen az, ami: a versről szól. Jó alkalom, hogy megemlékezzünk a múlt nagyjairól, hogy a kortársaink megmutathassák magukat iskolákban, művelődési házakban, hogy neves színészeink végre verset mondhassanak, amatőr felolvasók hirdessék a környezetükben, hogy a vers még él, és élni is fog, mert a költészet örök és rendszertől független. Különösen fontos ezzel most tisztában lenni, amikor válságtól hangos ország-világ.

Eltűnődöm, vajon tisztában van-e vele, elnök úr, mi mindent von maga után, hogy végül április 11-ére esett a választása. Nem sajnálja-e így utólag, hogy ezen a napon, a vers ünnepén, egyetlen vidéki művelődési intézmény, közösségi ház sem rendezhet felolvasást, nem hívhat meg költőt, színészt, hogy az érdeklődők verset hallgassanak, költőtől, színésztől, amatőr versmondótól, hogy a költészet lophasson egy kis melegséget az életükbe. Persze, a fővárosban talán nem is érintik, mi a bajom a dátummal, hiszen csak a kisebb településeken jelölnek ki szavazóhelyiséget a polgármesteri hivatal mellett a művelődési házban, és így ott szombat déltől tilos bármilyen rendezvényt tartani.

Már előre szomorúsággal tölt el a gondolat, elnök úr, hogy idén ez a nap nem a vers napja lesz, hanem a százalékszámításé, esélylatolgatásé. Megint elsiklik figyelmünk a lényegről. Hogy az embernek, mert ember, és lelke van, lételeme a költészet, még akkor is, ha nem tud róla, ha észre sem veszi. Akármilyen arányban nyer is valamelyik párt, és alakít majd többségi kormányt a következő ciklusban. S ha marad némi vigaszom, csupán annyi talán, hogy József Attila, Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc versei kint lesznek idén is az utcákon, az intézmények előtt, ahová majd szavazni megyünk április 11-én.

Pávai Patak Márta

Leányfalu