Kékbe zárva

Első nap, Garáb-Sámsonháza

Délután három óra, mire három átszállás és egy hosszabb budapesti pihenő után megérkezünk a zsákfaluba, ahonnan a Garábi-nyeregbe fölkapaszkodva folytathatjuk utunkat onnan, ahol júniusban abbahagytuk. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar visszajövünk, mondom, miközben a Pásztón vásárolt saszlát eszegetjük indulás előtt.

A nyeregig vezető út mintha most rövidebb lenne, mint amikor a Bableves Csárdától a Tepke és a Purga után lejöttünk rajta. Hiába, fölfelé vezet, de ez is visszaútnak számít, tehát okkal rövidebb.

Hamar szerzek magamnak túrabotot, viszonylag stabilnak tűnik, ha szerencsém van, kitartó társam lesz a négy nap alatt végig.

Egyszer csak, mit látnak szemeink, kiszúrt szemű, műanyag gyermekmotor, mellette fél pár női szandál a fán! Nem tudom, milyen erdei jelenet kellékei lehettek, mindenesetre semmi jóra nem utalnak. Ági horrort sejt a háttérben, és ahogy sombokrokkal tarkított gyönyörű gerincen haladva elérkezünk a Négyfenyői menedékházhoz, tovább is gondolja a filmet. A menedékház amolyan egyszemélyes fülke, szükség esetén bivakszállás lehet, mivel azonban szűk is, zárt is, menekülési utad nincs belőle, ha netán a haramiák rád törnek, úgyhogy méltán képezi részét az erdei horrortörténetnek.

Nagybárkány felé közeledve a falu templomtornya jön velünk szembe, a lejtőn tehenek legelésznek, a fél hatos harangszó pedig az esti misére szólítja már a híveket. Jön is fölfelé két fekete ruhás asszony, mi pedig a templom előtt elhaladva tartunk a faluba. Bélyegzőt az orvosi rendelő udvarán találunk, ahol a pihenőnél rövid farkú macska nagy nyávogással, törleszkedéssel fogad bennünket. Ági egy darabka fetát nyújt neki, a macskának nincs is ellenére.

A faluból a műúton indulunk tovább Sámsonháza felé, aztán egy földes út levágja a kanyart, onnan szépen elénk tárul a Mátra, de a Medves és Salgóbánya is.

Sámsonháza előtt az út mellett vulkanikus eredetű geológiai feltárásban gyönyörködhetünk.

A napelemes óvodánál lekanyarodunk a Kis-Zagyva hídja felé, majd onnan a harmadik házban lesz a szállásunk. Eredetileg kesztölci szállásadónk vacsorát is ígért, nem is kell sokat várnunk rá, juhtúrós-tehéntúrós sztrapacska, hogy a tájjellegnek is adózzunk, majd utána kétféle lekvárral és dióval bőven töltött palacsinta. Mi több, reggelit is ígér, tojásrántottát, úgyhogy ismét jó napnak nézhetünk elébe.