Antonia Pozzi: Szépség

Magamat adom neked
álmatlan éjszakáimat
égből s csillagokból
a hosszú kortyokat – amiket
hegyeken ittam
távoli hajnalok felé tartva
bejárt tengerek szellőjét.

Magamat adom neked
szűz napját reggeljeimnek
túlélő oszlopok
olajfák és kalászok között
mesés partokon.

Magamat adom neked
délidőket
vízesések szélén
alkonyokat
szobrok lábánál, dombokon
fészkektől
eleven ciprustörzsek közt –

S te átveszed teremtményi
csodámat
látóhatárok körén
szélben hajoló eleven
szárremegésem
tisztán – a szépséget:
te pedig engedd
hogy nézzem a szemedet
mit Istentől kaptál
sűrűn telve éggel –
mélyen, mint a fény századai
hegycsúcsokon
túlra süllyedőn –

1934. december 4.

Pávai Patak Márta fordítása

Eredeti címe: Bellezza

http://www.antoniapozzi.it/?poetry=bellezza

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.