Addio Maestro

Kovács Péter (1943-2019)

Kinek mondjam el most már? 1982-ben, a Somogyi Képtár előtt megálltam, és behívtak az alakjaid. Nem emlékszem, hogy előtte ennyire megfogott volna kortárs alkotás, mint akkor azon a kiállításon. El is meséltem aztán neked, 1987 októberében a római Akadémián, tudod, amikor Ricsivel és Fénerékkel, jó kis csörcsölések, ahogy Tóth Zsuzsa mondta, meg a jó kis Montepulciano a Giobón. Aztán két hét után Ricsi engem föltett a Palermóba tartó vonatra az öt palermói férfi közé, majd meglátogattatok Kecskéssel, és a Remete Szent János templom előtt álltunk, amikor levágták a válladról a vastag bőrtáskádat. Rég volt. Azóta messzire sodort bennünket az élet egymástól. Jaj. Harminc kilométer. Az a leküzdhetetlen harminc kilométer. Persze, kiállítás megnyitó itt-ott, a Vigadóban, tudom is én még hol, de Leányfalun valahogy sose sikerült. És már soha nem is fog.

Úgy teszünk, én úgy teszek, mintha még lenne mindenre idő. És közben nincs. Látod, elmentél te is, ahogy Ricsi is, milyen régen volt, Maestro, az örök szkeptikus, Ricsi, az örök optimista, maradtatok nekem a fekete-fehér fényképen.

Itt ülök, bámulok bele a laptop képernyőjébe. Kovács Péter, Moti, nekem mindig csak Maestro, ha Maestro, akkor az te vagy, te is maradsz. Itt lóg a lényed a falon. Rákötöttem a fekete kendőt, hogy csináljak valamit tehetetlenségemben. Mi az, hogy te is csak úgy meghaltál? Mindenki csak úgy fogja magát, és meghal? Nem igazság, hallod?

Akarom hallani, hogy Nyikita Mihalkovval fociztatok. Meg Esterházyval. És hogy Manzùhoz is ellátogattatok. Manzù, mit akarsz vele, te bolond, ő is már rég halott. Mindenki halott? Nem. Én még nem. Itt vagyok, írok, nekrológokkal töltöm meg a blogomat. Ahelyett, hogy.

Nagy kiállításra készültél, hát az már nélküled lesz. Posztumusz. Zalán is kereshet magának másik grafikust a könyveihez, mert te fogtad magad, és meghaltál. Hogy képzelted ezt? Hogy? Ahelyett, hogy.

Időpörgetőt kérek. Vissza vagy előre. Tudni akarom, ott leszel-e majd, ahová visszamegyek. Ha visszamegyek még ebben az életben. Egyszer. Talán.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s