Kutyasors

A fehérgyarmati gyepmesteri telep előtt összekucorodva fekszik egy vizslaszerű keverék kutya. Amennyire a 12 mp-es videó felvételről meg tudom állapítani, fiatal állat, világoskék, talán másfél méteres szalaggal lehet odakötve, éppen hogy le tud feküdni a fűbe. Víz nincs előtte. Valaki közeledik, nyilván a telep munkatársa, a felvételen addig láthatjuk a jelenetet, amíg kutya fektében felé fordítja a fejét, csóválni kezdi a farkát, reménykedő pillantást vet rá, de még nem áll föl, itt abbamarad a jelenet, nyilván a felvétel készítőjének más dolga akadt ezután, de mindenképpen szerette volna dokumentálni az esetet.

Egyszer már elhatároztam, hogy csak azokat a bejegyzéseket olvasom a FB-n, amikben pozitív történetek vannak, annál többet nem tudok tenni, mint hogy minden hónapban utalok egy minimális összeget valamilyen állatvédő szervezetnek, de a rendszer valahogy mégis mindig szembesít vele, hogy bizonyos esetek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Tudom, nem ez a mostani, a fehérgyarmati telep elé kikötött kutya esete a legszomorúbb és legfelháborítóbb, de mégis, talán az első, amiről egyáltalán írni lehet, hiszen a többi, a rengeteg megkínzott, halálra ütlegelt, megnyomorított állat képe olyan mélyen belém éget, ha életem végéig írni tudok, az is kevés lesz, hogy kiírjam magamból őket. De itt és most, látva ezt a felvételt, megállíthatatlanul törnek ki belőlem az érzések, alig tudom visszatartani őket, hogy mások számára is érthetően próbáljam megfogalmazni, ami talán leírhatatlan, mert aki látja ezt a rövidke felvételt, és valaha is volt szorosabb kapcsolata kutyával, annak bizonyára nincs szüksége szavakra, nem kell agyonmagyarázni, hogy abban a két mozdulatban, ahogy az EMBER jöttére fölemeli a kutya a fejét, ahogy a bizakodás, a kiszolgáltatottság és félelem vegyes érzésével csóválni kezdi a farkát, abban minden benne van, amit ember és kutya kapcsolatáról el lehet mondani, akinek meg nem volt, annak úgyis hiába mondanám. Hogy mégis írok róla, annak most más oka van.

Sokszor hallani, miért a kutyák (és egyéb háziállatok) védelmére hozzunk törvényt, miért őket támogassuk, miért róluk beszéljünk, mikor rengeteg szerencsétlen ember él még az országban, akinek kenyérre sem telik. Ilyen megközelítésből nem is érdemes foglalkozni a kérdéssel, mert tévútra vezet minden érvelés. Ha nem fogadjuk el kiindulópontnak, hogy egy társadalmat az minősít, ahogyan a legkiszolgáltatottabbakkal, a védtelen állatokkal, a magatehetetlen öregekkel és a segítségre szoruló gyerekekkel bánik, akkor tényleg nincs miről beszélnünk. Nem egyik javára, a másik kárára, hanem is-is. Párhuzamosak a történetek.

Valami elindult az állatvédelem terén. Amennyire itt a FB-n látom, nagyon sok helyen próbálják menteni az elhagyott, elütött, megkínzott kutyákat, erőn felül, állatvédő szervezetek, magánemberek, akik szabadidejükben kutyát sétáltatnak, ideiglenes befogadónak jelentkeznek, talált kölyköket visznek haza, mert a menhelyen, akkora a zsúfoltság, hogy képtelenség hathetes kölyköket biztonsággal elhelyezni. Itt vannak az állatvédők, akik az ivartalanítás mellett kampányolnak, mert az lenne az egyetlen megoldás, meg a felelőtlen gazdák, akik azt mondják, az pénzbe kerül, úgyhogy sokan inkább más módszert választanak a fölösleges szaporulat eltávolítására.

Azt javasoltam a nyíregyházaiaknak, tegyenek feljelentést ismeretlen tettes ellen. Precedens értékű lehetne, talán. Nem is szeretnék mélyebben belegondolni, hogyan, miért történhetett, nem vigasztal a tudat, hogy legalább nem más módszert választott, legalább egyenesen oda vitte, ahol tudja, hogy jó kezekbe kerül, de ez nem menti föl. Nem szeretnék belelátni a lelkébe, mégsem hagy nyugodni a gondolat, magam elé képzelem azt az embert, aki ezt a fiatal kutyát tegnap reggel odakötötte a kerítéshez. Vajon mit mondott neki? Nem is fontos hangosan mondani, a kutya olvas a gazdája gondolataiban. Egy biztos, nem azt mondta neki, hogy visszajövök érted, mert ha azt mondta volna, akkor nyilván nem ezt a mozdulatsort látom a felvételen, hanem inkább a bizalmatlanságot, hanem a kutya fölemeli a fejét, megfeszül, testbeszédével azt jelzi, állj, te nem a gazdám vagy, nekem azt mondta, visszajön értem.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s