Egy vita margójára

Nem követem a Szépírók vitáját, nem is tartozik a nyilvánosságra, mivel azonban állítólag a Klubrádióban is szóba került az ominózus közgyűlés (az adást szintén nem hallottam), csak ismételni szeretném, amit majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt írtam, és ami aztán némi szerkesztői húzás után meg is jelent az ÉS-ben. Idemásolom annak az írásnak az eredetijét, azzal, hogy hagyjuk békén egymást, Dés Mihály pedig nyugodjék békében.

Egy levél margójára

Dés Mihály levelét Hogyan nem lettem Szépíró címmel, így, nagy kezdőbetűvel közli az ÉS május 22-ikei száma. Döbbenten olvasom, és bár nem voltam jelen, van néhány kérdés, amelyben szeretnék állást foglalni.

Inkább nem minősíteném az írást, mindenkinek szíve joga azt írni, amit akar, a történet kapcsán nekem mindössze két dolog üt szöget a fejembe: vajon mi szükség volt erre a levélre? És ha valaki nem volt ott azon a közgyűlésen, akkor hogyan illethet szavakkal, személyében hogyan sértegethet bárkit is, aki ott megszólalt, ahelyett, hogy elhangzott állításait pontról pontra, tényekkel alátámasztva cáfolná? Persze, más kérdés, hogy vajon hogyan kerülhet valaki tények birtokába, mikor jelen sem lehet ott, ahol a tények elhangoznak. Felfoghatatlan. Ha nem szó szerint hallgatta vissza a közgyűlésen elhangzottakat, akkor a közvetítéssel óhatatlanul csorbul az igazság.

A másik elgondolkodtató momentum ebben a levélben számomra a következő: „A Barcelonában töltött 23 év során kötetnyit írtam hazai szerzőkről, az oda látogató íróinkat ismertettem, bemutattam, jó néhányuk esetében én jártam ki, hogy publikálják őket spanyolul. Ilyen volt például Kertész Imre. Évekig házaltam a Sorstalansággal – sajnos pusztán szerelemből –, míg végre sikerült kiadót találnom neki egy olyan időszakban, amikor Magyarországon inkább csepülték, mint becsülték szerzőjét. A rettenetesre sikeredett fordítást próbáltam kijavítani, ismét csak ad honorem, és amikor pár év múlva – már a dicsőség árnyékában – egy másik kiadó újrafordíttatta, a könyv végre méltó tolmácsolója hozzám járt ingyenes értelmezési tanácsadásra.”

Kertész Sorstalanságának spanyolországi történetéről írja mindezt Dés Mihály. Évekig házalt vele. Elhiszem. Xantus Judit is ezt mondta nekem 1998-ban, Kovacsics Ádám is ezt tette, évekig házaltak a magyar szerzők műveivel, mígnem 1999-től, Frankfurt után, mindenki magyar irodalmat akart kiadni Spanyolországban. Nem rejtem véka alá, nagyon megemelkedett a gyomrom, mikor Dés Mihály fentebbi sorait olvastam, és Xantus Judit nevében is kikérem magamnak, hogy így írjanak róla. Ő a regény fordítója, de sajnos ő már nem tud védekezni. Sehogy sem fér a fejembe, hogyan írhat le egyáltalán ilyet egy honfitárs, egy kolléga, a halott kollégája fordításáról, még ha így is történt, ahogy állítja, hogy ő próbált javítani rajta? És hát az idézet előző része: „…míg végre sikerült kiadót találnom neki egy olyan időszakban, amikor Magyarországon inkább csepülték, mint becsülték szerzőjét.” Ezen elcsodálkoztam, én ezt másképp látom. 2000-ben, amikor a könyvfesztivál vendégeként Julio Llamazares Budapesten járt, némi zavarodottságot keltettünk a spanyol követségi ebédre érkezvén, mert én nem szerepeltem a meghívottak listáján, de ő kikötötte, hogy márpedig mennem kell, ha a fordítója nem mehet, akkor ő se megy, szóval ezen az ominózus ebéden hirtelen-hamarjában Kertész Imre mellé ültettek, Sra. Llamazares, ez állt a névtáblán előttem az asztalon, nem álltam meg mosolygás nélkül, aztán hamar arcomra fagyott a mosoly, és utána inkább egész végig szégyelltem magam, mert Kertész Imrétől a Sorstalanság vonatkozásában mindössze annyit tudtam kérdezni, hogy Imre, ugye, a maga regényét is Xantus Judit fordította? Spanyolországban a nagyközönség előbb ismerte Kertész Imre nevét, mint itthon szapulhatták volna. Először a Plaza y Janés adta ki 1996-ban, utána több kiadást megért, 2000-ben például Kovacsics Ádám előszavával a Círculo de Lectores adta ki (hasonló, mint nálunk a Könyvklub volt). Itthon a Nobel-díj előtt szinte csak a szűk szakma ismerte, meg aki Spiró György 1983-as ÉS-beli méltató cikke alapján gyorsan nekilátott és elolvasta. A barátaim közül is egyedül Száraz Gyuri olvasta, mert neki még az első megjelenés idején kezébe adta az édesapja. Az Acantilado, minden magyar szerző legkedvesebb kiadója 2006-ban nem fordíttatta újra, éppen a 14. kiadásánál tart, és máig Xantus Judit szerepel benne fordítóként, Kovacsics Ádám pedig mint kontrollszerkesztő.

Nem tudom, mit mondhatnék még. Szakmai szempontból elfogadhatatlannak tartom az ilyesfajta hozzáállást. Hogyan gondolhatja valaki, hogy egy anyanyelvű kolléga nem barátságból ad értelmezési tanácsot a fordítónak? Nem is értem. Ennek az ellenkezőjét én még soha életemben nem tapasztaltam, pedig a Spanyol Elbeszélők eddig megjelent tizenkét kötetének szöveggondozása során volt néhány kollégával dolgom, akik nem értelmezési tanácsot adtak, hanem teljes regényt megszerkesztettek nekem, és amikor kérdeztem, hogy mivel tartozom, egytől egyig azt válaszolták, hogy csak nem képzeled… Hát, igen.

Patak Márta

Reklámok

2 hozzászólás a(z) “Egy vita margójára” bejegyzéshez

  1. Kedves Márta! Azt hiszem, hogy mégis csak létezik egyfajta “Turáni Átok”, s ez az általános széthúzás, irigység, rosszat mondás, féltékenység, a bűnbak-keresés, a saját hibáinkért másokat okolás és hasonlók. Mindennek pedig közös gyökere a gyűlölködés. Ez van ma is, minden szinten. Többek között ezért nem lehetséges az ellenzéki összefogás, pedig mindez elvezethet egy, az elsőnél is sokkal-sokkal tragikusabb Trianonhoz. Horribile dictu, nefas visu az ország teljes pusztulásához. Baráti szeretettel Misi

    *M*

    2017. május 26. 13:38 Kívül-belül irodalom írta, :

    > martapatak posted: “Nem követem, vitát, nem is tartozik a nyilvánosságra, > mivel azonban a Klubrádióban is beszéltek róla, amit szintén nem hallottam, > csak ismételni szeretném, amit majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt > írtam, és ami aztán némi szerkesztői húzás után meg i” >

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s