(El)hallgatni arany

Mindig hittem, ahogy múlik az idő, egyre biztosabb vagyok benne, igazán nagy irodalmi művet írni csak egyszerűen, szerényen, sok elhallgatással lehet. A túlmesélt történet, vagy történettelen, posztmodernnek becézett, funkciótlan szóáradat, a túlszínezett kép, a sok direkt utalás és szájbarágos mesélés tönkreteszi a nyelvileg vagy témájában, egyéb vonatkozásában amúgy jónak is mondható írást. És ki dönti el, ki a nagy író, mi a nagy mű? A kritika? Az idő? Nem tudom. Nem is nagyon foglalkoztat, hiszen mindig is irtóztam mindenféle besorolástól, irodalmi kánontól, iskolától. A magam szempontjából roppant egyszerűen el tudom dönteni, melyik mű nagy mű, és melyikből hiányzik az a valami, amitől nagynak tekinteném. Ilyenformán tehát önkényesen bánok az irodalmi művekkel. Jogomban áll, nem kötöm az orrára senkinek, ki a kedvencem éppen, ki az örökérvényű megfellebbezhetetlen. Nincs is ezzel semmi baj talán. Vagy mégis?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.